Családi napunk 2026-ban

Hogyan lehetséges viszont az, hogy a harsány sikítások és "menj innen" kiáltások után mégis egy olyan programot szeretnek a legtöbben, ami nem komfortos és megszokott számunkra? Talán úgy, hogy az igazán különleges élményeink gyakran azon a sokat emlegetett komfortzónán kívül várnak bennünket. És most már bizonyára sokan tudják, hogy a családi napunk melyik programpontja szólt legfőképp erről, amikor az olyan állatokkal kerültünk közvetlen testközelbe, amikkel nemhogy ritkán szoktunk, de talán annyira nem is szeretnénk. Feleleveníthetem az élményeket? Amikor a felettébb pimasz vízibivaly a magánszféránkat megsértve tolja oda nyálas száját, mert hát tudja, hogy mire számíthat? Mert ők bizony tudják, hiszen generációk óta itt élnek a parkban és ez idő alatt rájöttek, hogy nem a szemérmességből lesz ám a répa. És hát gyakran nevezik őket a "Kelet traktorának", mivel eredeti élőhelyükön, Ázsiában olyan mocsaras területeken is elboldogulnak, ahol a gépek már elakadnak. Így már ugye értjük, hogy miért nyomulnak úgy, mint egy traktor? De nem kellett félteni a lámákat sem, akiknek a Kiskalász dalával ellentétben a "láma álma nem egy vödör málna", hanem sokkal inkább répa, abból viszont legalább kettő.

A facebookos játékunkból tehát az derült ki, hogy a szafari vonat egy igazán különleges élményként vonul be a családi emlékgyűjteménybe. Többen említik a két afrikai elefántot, Nellyt és Brigitte-et, akik néhány éve Franciaországból költöztek a parkba és kápráztatják - valamint áztatják - el a nézőközönséget ... talán nem is ők locsoltak le minket, hanem ifj. Richter József? Sosem derül ki...

Többeknek a mini zoo nyerte el a tetszését, ahol találkozhattunk többek között vízidisznóval, ismertebb nevén kapibarával, ami úgy néz ki, mint egy túlméretezett tengerimalac (a maga 60-70 kilogrammjával), és lehetséges, hogy a túláradó békéjével fogott meg minket. Nem véletlenül látjuk gyakran az olyan képeket, amikor egy madár vagy éppen majom pihen a hátán - még őket is békésen elviseli. És ne feledkezzünk meg a cirkuszi előadásról sem, valamint a fegyelmezett shetlandi pónikról, akik között természetesen volt egy saját útját járó példány is. Tudnánk azért pontosabban is fogalmazni, ugye, tinédzsereket nevelő szülők?

Szoktunk úgy fogalmazni, hogy a teljesség igénye nélkül. Én most ezt csak a programok felsorolására használnám, mivel napunk, a közös családi napunk így volt teljes és tökéletes. Anita szerint varázslatos nap volt, Krisztina pedig úgy látja, hogy hatalmas élmény volt a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt. A felsorolásaim helyett tehát beszéljenek inkább a fotók, de legfőképp a gyűjtött emlékek. Raktározzátok el ezeket jó mélyen! Jöhet jövőre is egy kis komfortzóna-tágítás?